Jancsó Katalin új -és ez fontos: magyar nyelvű- könyvében (Aranycseppek Latin-Amerikában. Egy sokszínű kontinens születése) arra vállalkozott, hogy bemutassa hogyan vált a szubkontinens a világ etnikailag legsokszínűbb területévé. A könyv azokat a -főleg migrációs- folyamatokat, történelmi aspektusokat írja le, amelyek eredményeként született meg a mai Latin-Amerika. A spanyol gyarmatosítás kezdete után európaiak, afrikaiak és ázsiaiak érkeztek több hullámban az Új Világnak elnevezett területekre, akik mind hozzáadtak valamit a már jelenlévő kultúrákhoz és ezzel egy sajátosan mesztic kontinenst hoztak létre.

A cím a mexikói Luz María Martínez Montiel szavait idézi, aki egy helyen ezt írta (és akit maga Jancsó Katalin citál a könyvben):
A bevándorlók olyanok, mint az aranycseppek, nagyszerű elegyítő anyagok: ellenállók és törékenyek, alakíthatók és képlékenyek. Mint amikor az aranyhoz ezüstöt, rezet és más fémeket kevernek és káprázatos ötvözetek születnek, az afrikaiak, az ázsiaiak, az európaiak és az indiánok Amerika olvasztótégelyében keveredve úgy hoztak létre termékeny indo-afro-euramerikai kultúrákat.
Mint amikor az aranyat higannyal keresztezik, és fehér, lágy, formázható anyaggá válik, de mégis megőrzi tulajdonságait, a nélkül indultak el a bevándorlók az Újvilág hatására az akkulturáció és asszimilálódás útján, hogy elvesztették volna eredeti értékeiket.
A csoda ebben rejlik: minden aranycseppben, minden bevándorlóban.

Erről a könyvről írtam egy ismertetést a szegedi Acta Hispanica legutóbbi (26.) számába, amelyet a következő bekezdéssel zártam (spanyolul):

„Jancsó Katalin egy fontos aranycseppel járult hozzá a Latin-Amerikáról szóló magyar nyelvű történetíráshoz. A kötet minden bizonnyal megkerülhetetlen lesz a magyarországi egyetemeken és érdemes arra, hogy más nyelveken is megjelenjen.”

A recenzió itt is olvasható.