A legújabb Acta Hispanicában publikált cikk, amelyet a tavalyi szegedi konferencián, Anderle Ádám emlékének szentelt szekcióban adtam elő. Rodóról akartam írni valamit, mert a szakdolgozatomat is róla írtam, Ádám „vezetése” alatt. Neki (AÁ) köszönhetem az eszmetörténet iránti érdeklődésemet. És a XIX. század irántit is, bár ebben osztozik Kukovecz Györggyel és Tóth Ágnessel.

Emlékeimben ülünk a szűk szobájában, én a nyikorgó széken, ami valaha Wittman Tiboré volt és nem váltottuk meg a világot.

A tanulmány letölthető innen. Meg innen.